"Hát persze, hogy mindez a fejedben történik (…), de attól még miért ne lehetne valóságos?" (J. K. Rowling)
|
|
Álmok. Ébredések. Az álmok emléke. Olyan álmok emléke, amelyeket a csontjaim mélyén érzek; álmoké, amelyeket még az ükanyánk álmodott szorongásos vagy boldog éjszakákon - régen elmúltak, és örökké itt vannak velem. Az én álmaim, amik a te kérdéseidre válaszolnak. Képek, amelyeket folyton látok magam előtt; mintha mindig is léteztek volna, azelőtt is, hogy megjelentek volna a műtermemben, a vásznon. Segítek nekik, hogy láthatóvá váljanak. Üdvözöllek a világomban; üdvözöllek a fejemben.
Amikor 2018-ban elkészítettem az első növénylenyomatos festményeimet és ezzel megszületett a műteremben ez az eljárás, és vele egy időben, ezzel egységben a képi és gondolati világ, azonnal tudtam, hogy most valami nagyon különleges ponthoz érkeztem a művészi életművemben. Világosan éreztem, hogy rátaláltam valami nagyon egyedire, egy olyan irányra, amit minden egyebet félretéve követni szeretnék. Eredetileg grafikusművész vagyok, és ez tisztán látszik a festményeimen is: nagyon finom részletek, grafikai hatások jelennek meg a vásznakon. Ezekkel a gondosan megmunkált részletekkel egyfajta magával ragadó, szürreális világot szeretnék teremteni, egy paralell, megkérdőjelezhetetlenül létező valóságot, amely látszólag független az alkotó szubjektumtól; holott természetesen valamiféle belső világban járunk. Költői erejű, egyszerű képeket szeretnék alkotni, olyasvalamit, ami egyszerre ismerős és meglepő; olyanfajtákat, mint egy-egy jelentőségteljes álom, vagy a közös tudatalatti képei. Gyakran töprengek közben pszichológiai vagy metafizikai kérdéseken. Ezek a képek vászonra készített, továbbfestett monotípiák. Az akril alapra préselem rá a mélynyomó olajfestékkel bekent növényeket, papírtépéseket, egyebet, aztán tovább dolgozom a festményeken, aprólékosan kiegészítem a formákat, kialakítom a színeket, egyensúlyt keresek a véletlen játéka és az irányított hatások között. Varga Zsófi, 2025 |
